Fáradt kadenciák 12.

Szél zúg Emészti mélyben a partot
végigpörgeti ami eddig tartott
s ami az eddigen kicsit még túlnyúlt
Játszana de már nincs hozzá ép húr
*
Hiszen a halottnak is nő a körme
mintha élne és mintha örülne
néha nevetésre húzódik szája
És ez nem vérzés csak a szivárgása
*
Félelem fogja el Beleremeg
Két kézzel szórta a szeretetet
nem is oly’ régen Marka most üres
Meztelen szögek közt üszkös feszület
*
Nincs közöm hozzá velem történik
elején kezdem ballagok végig
fától falig Hogy hol ronthattam el
És édes mindegy válaszol – nem felel
*
Felpuffadt hasú dögök a hegyek
sodródva vízen Beköpték csillag-
legyek őket Nyüzsögnek villany-lárvák
sötét húsukon Hallgatom a lármát

ahogy rágnak zabálnak hajnalig
Ezüst-híd roppan Nem jön csak távozik
*
Ideje ennyi volt ezt megérti
fogát csikorgatja ezért férfi
formálódnak benne lomha átkok
sajgó kavicsokat ver fogához
*
Nem tudja hogyan keveredett bűnbe
elhúzódik vegetál megtűrve
megtörve akár a vásott kölyök ki
nagyot akart de törpékbe ütközött
*
Rosszkedve lassan botrányhoz vezet
Feladáson töpreng Nem lesz átmenet
*
Azt gondolta neki ebből elég
Az életről volt szó Másnak menedék
bölcső eleven sír és mostoha
Ígérték Nem jött be Nem kell a csoda
*
Gyerek vagy ezt mindig elfelejtem
mosatlan gyümölcsöt majszolsz a kertben
száradó ruhák közt Napba hajolsz
s mintha játékod hagynád el valahol

épp csak megérinti szíved a bánat
Búcsúzás nélkül fordítasz hátat
*
Visszatérsz a városba hol ezüst
hajókat láttál egykor most a helyük
csatakos házfalak komor tetők
foglalják el A világ viselős

benned Ráadásul egyre csak esik
Reggelig szétmossa az emlékeid
*
Járkálsz a kertben hol gyűlölet terem
nyomodban sár fakad Benned förtelem
*
Nagy árat fizet azért hogy így él
A vég fárasztó lesz láb felől ágytál
Már nem remél csak napokat tördel
bénult tudattal öngyilkos közönnyel
*
Búcsúzik a parttól Üres gesztusok
ezek is Nincs szava Érzi eljutott
oda ahonnan nincs már visszaút
S ami jön ahhoz nem kellenek tanúk
*
Játszana de nincs játékához húr
Hangot várt mi az eddigen túlnyúl
Számba vette egykor Már nem tart ott
Szél emészti ki alóla a partot